Szervezetek

Újgeneráció

Cikk beküldés

Ady100: Én nem leszek a szürkék hegedőse

Ady Endre

Micsoda ember az, aki képes mindenkiből őszintén szólni? Halála után száz évvel elhitetni, hogy sok millió olvasója mind személyesen ismeri? Micsoda ember az, akinek arcképe és sziluettje bármikor felidézhető, és micsoda ember az, akinek zabolátlan természete megbocsátható, sőt erény? Csakis olyan ember, aki nem a szürkék hegedőse! Emlékezzünk együtt az anyai ágon erdélyi örmény Adyra; a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakjára és a magyar nemzet egyik legjelentősebb költőjére.

Ady fontos műhelye volt a Három Holló, amely egyszerű kockásterítős kis kocsma volt Budapesten. Olyan hely az Andrássy úti Operánál, ahol vágni lehetett a korszak gondolkodóinak sűrű szivarfüstjét. Itt esténként a költő asztala „Ady-szemináriummá” alakult át, ahol Reinitz Béla lelkesen komponálta a versekhez illő muzsikát. Ehhez azonban meg kellett érteni a sokszor embert próbáló vers tartalmát, ezért gyakran élénk veszekedés kísérte az alkotás folyamatát költő és zeneszerző, majd a további becsatlakozók között. Persze ez nem zavart senkit, hiszen a finomabb ízlésű közönség eleve szembe járt a Drechslerbe, vagy a kapu másik oldalán található elegáns Opera Kávéházba. Biztos vagyok benne, hogy sokunk szívesebben térne be a tehetséges újságírók és művészek törzshelyére, ezért Krúdy Gyulának hála, most képzeletben mi is belépünk a Három Holló ajtaján, hogy elfogyasszunk egy frissítőt az élet gyúrta irodalom oltárán és végigkísérjük egy „éjszakán” a géniuszt.

Kép forrása: OSZK

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái – Kalandjaim a költővel girbe-gurba pádimentumokon

„A Három Hollóhoz címezett csárdából kukorékolás hallatszott, Zuboly, a tudós költő kukorékolt… Hajnalodott Budapest felett, 1913-ban kora tavaszon. … Miért kukorékolt doktor Bányai Elemér, akit közönségesen Zuboly írói nevén szoktak szólongatni, amíg a muszka golyó leterítette őt a Kárpátokban? Zuboly azért kukorékolt, mert dühös volt a maga angyali szelídségében – nem győzte már az asztalverdesést az elefánt-hangú Reinitz Bélával a mindennapi igazság keresésében. Milyen volt Ady Endre kocsmája, a Három Holló? Ma már a nyoma is eltűnt az Andrássy útról, mert ez a sorsa minden intézménynek, ha még egyszerű serház is, ahová a Szentek és Bolondok beteszik a lábukat. A Három Hollóhoz pedig bőven jártak az akkori pesti szentek, amikor az éjszakának amaz órái elkövetkeztek, mikor a szerkesztőségi szolgák végre seprőt vehettek a kezükbe.Kiseperték a serházzal szemközt lévő Pesti Napló szerkesztőségéből Kéri Pál urat, akinek homlokán akkoriban még semmiféle jegy nem mutatta, hogy egykor kötél általi halálra ítélik a magyar bírák – inkább poétás hajlandóságokat sejtetett ez a fiatalember, aki már tán gyermekkorában is kopasz volt…

Kép forrása: OSZK

…Ám újra, meg újra nyílik a Három Holló ajtaja, mint ez már régi szokásuk a kocsmai ajtóknak, amelyeket konok bánattal vagy illanó örömmel olajoznak.Belépkednek más barátok és tisztelők, akik az éjszaka e késői órájában sem térhetnek addig nyugovóra, amíg néhány költeménynek vagy valami hasonló haszontalanságnak az élettörténetét meg nem beszélték.A púpos Löffelmann csárdás, az Andrássy út Quasimodója nem minden jóakarat nélkül figyeli a Holló hátulsó szobácskájában gyülekező társaságot, habár ez a sermérő név szerint és személyesen csak azokat az urakat és hölgyeket ismerte, akik a közeli Orfeum vagy a Folies Caprice lámpásai alatt találták meg élethivatásukat és masztix-, valamint rizsporszagot hoznak magukkal az ajtón át. Spitz-táncosnők tervezgetik itt egy sarokban legközelebbi moszkvai utazásukat, míg a másik asztalnál olyan művésznők nevelgetik a barna söritallal keblük terjedelmességét, akik elmúlt életükben talán már Irkutszkig is eljutottak, ilyenformán nem akarnak messzibbre utazni a Szerecsen utcánál. Más sarokban fetünedezik Patti, a pesti éjszaka bűvészmestere, akiről az a legenda járja, hogy már több mint százesztendős, ugyanezért parókáját is kénytelen gesztenyebarnára festetni. Amott öreg artisták sírják bele a habos kriglibe azokat a régi időket, amikor még biztosan tudták a trapézugrást és a késnyelést.

Kép forrása: OSZK

Mik voltak azok a rejtélyes ceremóniák, amelyeket éjnek éjszakáján a Három Hollóban űztek, a kis szobában, azok a férfiak, akik a város legtávolabbi részéből is összegyülekeztek, hogy mindennapi szertartásukat elvégezzék?Mint említettem: Zuboly szerkesztő úr már éjfél után kukorékolni szokott dühében, mert a Bömbölőt nem győzhette meg a kézenfekvő Igazságról, amelyet Zuboly úr szerint nyomban meg kell értenie a legnagyobb marhának is a városban. De Reinitz túlkiabált minden hangot a kis szobában:- Éljen a legnagyobb marha!És öklével úgy verdesi az asztal lapját, mintha verekedésre készülődne, pedig titokban csak azon töri a fejét, hol találhatna egy zongorát, amelyen legújabb dalszerzeményét Zubolynak, a legszentebbnek bemutathatná….Váratlan vendég nyit be az ajtón, Hatvany úr, aki azt a Különös Idegent keresi, aki Nagyváradról és Párizsból ebbe a városba tévedt és itt, az egzaltációra amúgy is hajlamos fiatalságnak olyan tippeket adott költeményeiben, amilyen tippeket a legvénebb papagájnak sem jutna eszébe kihúzni a planétás-dobozból. De a Különös Idegen még nincs jelen a csárdában:Hatvany úr, aki karcsú redingot-jában bátran beillenék egy angol regénybe is, amelyet Pendennis Arthur ifjúkoráról írtak, nem sokáig állhatja a Három Holló zaftos virsli és hagymás hering kigőzölgéseit….Már a közeli éjjeli kávéházakból jönnek hírlapírók, akik gyűrött mandzsettájukon hordják az éjszaka érdekes híreit. Posta jön Helvéciából, hogy M. Doktor, nevezetesen Lexikon-szerkesztő éppen ebben a percben szöktette el a kávéház egyik nevelt leányát, aki az éjszakázó hírlapíró körökben Kisfuvaros Rózsi névre hallgatott. A szöktetés egy Ó utcai ablakon át történt, mint akár a regényekben…. De végre jő – Ő.Hinnéd, hogy egy vidéki színész robban be az ajtón, akinek aznap némi sikere volt a kövér polgármesternénél… Máskor az ifjú Eugén Anyegin bundáját keresnéd rajta, amint szenvelegve jár mulatozásai után.- Lédával voltam, te Bolond! – harsogja legjobb barátja és lakótársa, Révész Béla fülébe, pedig Bélánk már régen leszokott arról, hogy szerelmének szemrehányásokat tegyen.Csinos, vidékies úrfi.A kezét néznéd: olyan tiszta, mint egy fiatal szerzetesé, amelyet az imént mártott meg a szenteltvíztartóban.A haját vizsgálnád: ama sánta lord jutna eszedbe, aki költői ihletében átúszta a tengerszorost.A szemében egy ijedt, beteg gyermek félelme, akit elalvás előtt dajkája a kapufélfának támaszkodó öreg Halál kalandjaival mulattat – míg a másik pillanatban akár olyannak is láthatod szemét, mint egy mohó kalandorét, aki Nagyváradtól Párizsig minden gyönyört felhabzsolni, minden női testből való drágaságot magához ragadni óhajtana.Ó, ezek a fejedelmi szemek!Néztek mélázva, borral és szennyel meglocsolt kocsmaszobák felett, mintha szétnyíltak volna előtte egy pillanatra a falak, hogy lássa a messze elterülő, melankolikus Magyarországot!…De mégis legtöbbször hízelkedően, bocsánatkérőleg néztek ezek a szemek, mintha végtelen szelídséggel előre pardont kérnének az alkalmatlankodásért, amelyet tulajdonosuk itt Magyarországon okozni fog….Ravaszdian, mintha hamis játékhoz invitálna: figyelte a kukorékoló Zuboly és a tomboló Reinitz vitatkozását…

Kép forrása: OSZK

…Mielőtt azonban bejárnánk a hatodik kerület egérlesően hunyorgató, hajnali kocsmahelyeit, beszéljük el az operai szfinxszel való csatát.Ő hajnali bolyongásaiban már korábbról szemügyre vette ezeket a bőkeblű hölgyeket ott az Operaház lépcsőinél, a mozdulatlan szívűeket, akik lelketlenség dolgában felülmúlnak minden cifra Elszántságot, amely éjszaka az Andrássy úton koncsorog. Ő tudta, hogy ezek a kőnők fütyülnek az ő költeményeire, holott másvilágias látományaiban kisütötte, hogy az egyik szfinx, amelyik a Dalszínház utca felé foglalja el örök állomását: éppen Léda asszonyhoz hasonlít…Ő a Dalszínház utcai kőnőben fedezte fel Léda asszonyt  és  felment  hozzá  a hét lépcsőfokon, mint a buddhista hétrétű-úton, hogy tiszteletét bemutassa a márványszívűnek. Az ilyen tisztelgések alatt barátja mindig távolabb állott, mert ez az úriember akkortájt nemcsak a kőszüzeket vetette meg, hanem a meleg húsból, forró szívből való hölgyeket is. Ugyanezért a jóbarát a hajnal derengésében unottan kiáltott:- Gyere már, Agyibagyi, mert még becsukják a Borozót.- Várj! – felelt a magasból a tüdőbajosok és a szerelmesek örök rekedtségével ő. – Még csak egy szót mondok neki.Nyilván sugdolózott a szfinxszel, lakására hívogatta őt abban az időtájban, amikor Révész Béla, a lakótárs majd a fülére fekszik…A Szfinx makacsabb volt ezen a hajnalon, mint egyébkor. Nem adott választ a költő esdeklő szavaira.- Hát ha nem jössz, viszlek! – kiáltotta ő a magasban és szilágysági szilajsággal a nőoroszlán hátára vetette magát.A kőszívű megnyergelése azonban most sem sikerült. A távolabb álló jóbarát csak annyit látott a lefolyó eseményekből, hogy egy szegény, kalap nélküli férfitest zuhan le a szfinx hátáról és a gyönyörű férfifő, amelynél szebb és finomabb nem volt Nagy Magyarországon: nagyot koppant az ölnyi mélységben az egyik lépcsőfokon.- No, ennek kampec – gondolta magában a Jóbarát, mert az ilyen válságos pillanatokban az embernek mindig a legegyszerűbb szavak szoktak az eszébe jutni.A költő egy másodpercig vagy kettőig holt mozdulatlansággal feküdt Szerelme lábainál.- Ó, a nyomorult! – hallatszott egy fájdalmas nyögés a hajnali sötétségbe borult lépcsőkről. Ilyen hangon nem a költeményekben, hanem az életben szoktak beszélni…Az odasiető Jóbarátnak megint csak egy paraszti mondás jött a nyelvére:- Kancarúgás nem szégyen!…A Dessewffy utca sarkán csárdája ajtajában áll Kovács, a kerekfejű kocsmáros és nyájas, vidékies szívélyességgel invitálja fogadójába a társaságot, amely még a tegnapi napról keletkezett. Ó, itt hiába kerestük már azoknak a francia szappanoknak a szagát, amelyektől még korán estén a költő arca illatozott. Zuboly medvebőr szagát inkább lehetett volna érezni ezen az arcon… És magatartása, amely odáig az egész világ iránt való hízelkedést és barátságosságot is tudta kifejezni: a Dessewffy utca sarkára érve vad és cinikus lett, mint egy vidéki hírlapíróé, aki szívből megveti pesti kollégáit.Kovács vendéglőjében a nyers vereshagyma szaga éppen akkor ereszkedett küzdelembe a fokhagyma szagával. Az elmúlt éjszaka fülledt még élményeivel a fogadó szobájában. Muzsikus cigányok kártyáztak egy sarokban és ölbeli gyerekkel tarka-barka cigánynők várakoztak reájuk. A pincérnő olyan közönséges volt, mint a nagymosás. De helyén volt Kovács, a nyájas kocsmáros. Habzó bort, amolyan pezsgőfélét állított az asztal közepére, amely asztalhoz aztán figyelmező füllel maga is lekönyökölt.

…És mégis: ezekben a kocsmás-csárdás időkben volt Ő a legdíszesb karácsonyfa a magyar irodalom ligetében. A versforrás csodálatos bőséggel bugyogott belőle, akár a Kocsmacsillag állott a feje felett, akár valamelyik barátságos házban évődött. Papirost és ceruzát vett elő a Holló-kocsma asztalánál, hogy javítás nélkül, folyamatosan leírt új versével valamely barátját megajándékozza. De megtette ugyanezt a Télikert kucséberszagú, illatszeres miliőjében is, mintha csak azt akarta volna elérni, hogy barátai sohase felejtsék el a vele töltött éjszakákat. Ajándékozott, mint egy fejedelem….”

Kép forrása: OSZK

Hová tűnt a három holló?

Az 1920-as években termeit az Opera kávéházhoz csatolták kártyaszobaként. Sok lapot mégsem osztottak itt, hiszen a kávéház is gyorsan erre a sorsra jutott.1937-ben emléktáblát helyeztek el az épületen, „Röpülj, hajóm” felirattal. Alkotója, Csorba Géza tucatnyi Ady-szobrot készített akkoriban. A mementó az 1956-os forradalomban semmisült meg, amikor a szovjetek az Oktogontól egy idős nőre lőttek ágyúval (!), aki át akart menni az úton. A domborművet találták el. A mementót újra faragták, ekkor kerülhetett rá az ötágú csillag, illetve nem eredeti, homlokzati helyére tették fel, hanem a ház kapuja alá. Tévesen azonban a bejárat bal oldalára, ahol az Opera Kávéház volt.

Források: A novella eredetileg a Nyugat · 1925. 3-4. számában jelent meg. A cikkben megjelent képek forrása az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona.

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Aktuális időjárás

Oldalaink aktuális információkat mutatnak a Magyarországi és Örményországi helyzetről.

Magyarország
1:10 de., 2024. 05. 03.
temperature icon 16°C
borús égbolt
loader-image
Örményország
3:10 de., 2024. 05. 03.
temperature icon 9°C
borús égbolt

Az időjárási adatokat az OpenWeatherMap szolgáltatja.

Hírlevél feliratkozás

Közérdekű hirdetmény

Jelen hirdetményt a Nemzeti Választási Iroda tette közzé, melyet közérdekű felhívásként módosítás nélkül közlünk.