Az örményországi ifjúság jövőképéről beszélgettünk Yerevánból és Artshakhból (Hegyi-Karabak) érkezett egyetemistákkal. A fiatal hallgatók Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyári egyetemén vettek részt, és a Fővárosi Örmény Önkormányzat vendégeiként érkeztek közösségünkbe.
Mi örmények – eszes nép lévén – nagyon is tudjuk, hogy az oktatás minden fejlődő kultúra és civilizáció alaptézise és egyúttal jövőjének záloga. Ennek tudatában és a szeretet jegyében közösségünk nagy számban gyűlt össze, hogy figyelemmel kísérje az ősi földről érkezett fiatalok meglátásait az örmény mindennapokról. A kötetlen beszélgetés alkalmával szóba jött a megfelelő munkahelyek megteremtésének fontossága, a fiatalok egészséges életmódjának támogatása, illetve a megfelelő életszínvonal biztosítása.
Kristine Baghdasaryan a Jereváni Állami Pedagógiai Egyetem történelem/jogi karának hallgatója az elmúlt években változott tanárképzést, illetve az idegennyelv oktatást emelte ki: „…a tanárok hatékonyságát fejlesztik az angoltanítás területén és azon dolgoznak, hogy a diákok könnyebben kommunikáljanak angolul. Ez a projekt több szinten folyik, falusi, városi iskolákban, középiskolákban és egyetemi szinten is. Többeknek a szervezőkészségét, illetve a jereváni közösségi életbe való beilleszkedését segíti elő; mindemellett több mint 6 ezer fiatalt tanítottak olyan különböző jártasságokra, mint szervezőkészség, időbeosztás, gyermekek jogai.”
Heghine Paytyan szerint, mindennek a kulcsa a jó, a helyes és kielégítő oktatás, aminek egyeznie kell a fiatalok igényeivel. Úgy fogalmazott: „…az egészség nemcsak a testi egészségre vonatkozik, hanem arra, hogy a felnövekvő nemzedék az ország állampolgáraival egyetemben szellemileg, lelkileg, spirituálisan és kulturálisan is megfelelő életmódot tudjon folytatni…” Tamar Grigoryan az Arshakhi Állami Főiskoláról érkezett. Mint elmondta: „a nehéz politikai helyzet ellenére az ottani felsőoktatás nemhogy színvonalas, de sokkal inkább az, mint a legtöbb fejlődő országban.”
Ismertetése szerint az öt egyetemi karnak is otthont adó oktatási intézményt 1969-ben alapították, de akkor még a bakui főiskola egyik intézménye volt. 1973-ban függetlenedett ettől, a 80-as évek második fele óta pedig komoly tudományos központként funkcionált. 1992-ben kapta meg hivatalosan az Arshakhi Állami Főiskola nevet.
Jelenleg 350, Örményországból és Oroszországból érkezett tanár tanít itt, és mintegy 4500 hallgatója van. Az egyetem nemzetközi tudományos és hallgatói konferenciáknak is helyet ad, sőt, különböző megemlékezéseket is szerveznek kiemelkedő tudósokról, illetve tematikus eseményeket, nyaranta pedig meghívják a nemzetközi hallgatókat is különböző tematikájú táboraikba: ez lehet katonai, sport, tudományos vagy szórakoztató.
A nehézségekről szólva elmondta: „…az azeri konfliktus miatt ezeket a diákokat elzárják olyan lehetőségektől, amelyek más országok diákjainak megadattak: így nem vehetnek részt külföldi tudományos konferenciákon, nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak barátságokat, kapcsolatokat teremteni és új tudásra szert tenni külföldi egyetemeken. De, mint látható, én itt vagyok, és ez annak köszönhető, hogy az örmény felsőoktatási intézmények segítik a karabakhi felsőoktatási intézményeket – amelyek tagjai a nem elfogadott államok közösségének – hogy eljuthassanak konferenciákra, külföldi intézményekbe” – fogalmazott, hozzátéve: delegációjuk a múlt hónapban Dél-Oszétiában járt egy hallgatóknak szervezett konferencián. Kijelentette: a nehézségek ellenére igyekeznek felpezsdíteni a hallgatói és a tudományos életet, mindenféle rendezvény szervezésével. Végül Tamar megköszönte a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, saját egyetemének, valamint Esztergály Zsófiának, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elökének, hogy mesélhetett a karabahi diákok mindennapjairól. A rendezvény zárásaként Esztergály Zsófia Zita elmondta, hogy két éve járt hegyi Karabakhban (Artshakh). Az elnök úgy fogalmazott: „Lenyűgözött az a kontraszt, ami elénk tárult az addig ismeretlen kaukázusi tájon. A levegőben érezni lehetett az élni akarás szelét. Sushiban és Stephanakertben pezsgő kulturális élet és komplex oktatás működött, gyönyörű új épület ékesítette a központot és a szőnyeggyárban újra készültek a világhírre méltán érdemes kézi szövésű szőnyegek. Mindemellett látni lehetett még a lebombázott házakat, az üres templomokat és a kiégett autóroncsokat. Béke volt, de érezni lehetett a készültséget. Hogy bármikor, történhet bármi. A kontraszt ámulatba ejtő, ahogyan az emberek első, ránézésre zártabb életmódja is, amit a később megnyíló őszinte szívélyesség és életigenlés váltott fel. Artshakh lakosságának nincsen könnyű sorsa, de ennek túléléséhez a jó Istentől kapott segítségül olyan bölcsességet és egyéb képességet, amelyekkel jobb jelent és jövőt élhet meg.” Az elnökasszony megköszönte a diákoknak, hogy megosztották a helyi közöséggel gondolataikat és további sok erőt kívánt a távoli ország lakóinak a jövőhöz.
